| Forteba - Private Sounds 03 | ||||
|
| Interjúk - Private Sounds interjúk | |||
Nehéz helyzetben
voltam, amikor
nekifogtam a cikk megírásának, hiszen egy olyan
emberrel kellett riportot készítenem, aki évek óta jó barátom.
Dobrocsi Krisztián neve szakmai berkekben ismer?sen cseng, hiszen rengeteg magyar el?adónak segédkezett már egy–egy felvétel elkészítésében. Különböz? projectekben is kamatoztatta tudását és jó néhány megjelenéssel is dicsekedhet. Kellemes, egyedi hangzás, összetéveszthetetlen ritmusok és megannyi érzelem jellemzi zenei világát. Hosszú utat tett meg a Le Garage beli debütálása óta, de az igazi áttörést az I´ll Never Die cím? zene hozta meg számára, mely m?remek a Plastic City-nél jelenik meg egy 3 számos EP. formájában.
Hogyan csöppentél bele az elektronikus zene hömpölyg? folyamába? Egyáltalán mi volt az a pont , amikor eldöntötted , hogy zenész leszel?
Valójában sosem terveztem, hogy zenész leszek, és nem is tartom magam igazi zenésznek, a szó klasszikus értelmében! Egészen kicsi korom óta valamilyen furcsa köt?dést érzek egyes zenék hangulat-világával. Innen ered a dolog visszafelé is, hogy a hangulataimat, érzéseimet zenében fejezem ki. Tudod, valaki fest, valaki verset ír vagy szobrászkodik, ezek az emberek mind alkotnak valamit és nem hiszem, hogy ezt korábbi elhatározásból teszik, mert ez egyszer?en csak jön az emberb?l! Már többször abbahagytam a zenélést egyes er?s felindultságaim alkalmával, hogy ennek semmi értelme, de látod, megint itt vagyok a dolog kell?s közepében.. Egyébként egy gitárral kezdtem az ismerkedést az önkifejezés terén, de sürg?sen egy szintetizátor mögött találtam magam valamikor 15 éves korom környékén! Azóta nyomkodom és tekergetem a gombokat, állítgatom az effekteket és próbálom a legmélyebb frekvenciák határait.
Slam jr. tett fel partin el?ször zenét t?led. Azóta kik találtak még rád az itthoniak közül?
A dolog, hogy a zenéimet bulikban játsszák, elég lassan indult, de valóban Zsazsa volt az, aki meglátott-hallott- valamit az els? ilyen jelleg? zenéimben, aztán amikor a Pacha-ban komoly hangcuccon el?ször rakta fel a zenémet, egyb?l éreztem, hogy ez az a vonal, amit tovább fogok vinni! Amint elkészültek az új számok, egyb?l kezdtem szétosztani ?ket lemezlovas barátaimnak és buliról bulira jártam. Figyeltem, milyen reakciókat vált ki a dolog a közönségb?l. Ennek a munkának az eredménye az, hogy ma már olyan kollégák játszák a zenéimet, mint Zsazsa, Dandy, Madox, Toma Hawk, From P60, Lank, Stone, Dave van N és még sokan mások, sajnos nem tudom ?ket mind felsorolni, külföldr?l meg a két német kollégát tudnám hirtelen megemlíteni /Terry Lee Brown – Timewriter/ akik a legutóbbi I love deepen rakták fel pár számomat… de pont tegnap kaptam emailt Neil Quigley-t?l, aki a Bedrock-ban John Digweed warm up dj-je, hogy eléggé rajta van a zenéimen, ugyan küldjek már neki néhányat, hadd játssza!
Javíts ki, ha te nem így látod: a számaid kezdeti komorsága az utóbbi id?ben mintha felszakadozna. A zenéidet újabban egyfajta kellemes hangulat, mondhatni boldogság jellemzi.
Ennek oka az lehet, hogy f?leg olyan zenéket készítek az utóbbi id?kben, melyeket klubokban játszanak és igyekszem olyan hangulatot kölcsönözni bennük, ami inkább a tánctérre valók! Bár szerintem majdnem minden zenémet jellemzi egy bizonyos melankólikus hangzás, amit aztán próbálok más témák felvonultatásával ellensúlyozni…
Kolléga-barátaiddal közösen készített dalaid, legyen az remix vagy közös szerz?ség, mindegyike kapott egy olyan hangulatot, ami lényegesen különbözik a sajátodnak mondható megszólalástól - a kooperáció tehát virágzik. Nem gondoltatok komolyabb szerz? páros együttm?ködésre, esetleg önálló formáció létrehozására valamelyik sráccal?
Mi a helyzet az eddig kiadatlan zenéiddel?
Hát ezek a lemeztáskámba kerülnek és amikor olyan a rendezvény hangulata, akkor felrakom ?ket. De mostanában úgy t?nik egyre-másra „elkelnek”, még a régebbiek is…
…és egy szép napon bekopogott hozzád Joachim Keil /PlasticCity/.
Az emberrel Zürich-ben találkoztam el?ször két éve, amikor egy másik zenekari munkám kapcsán tárgyaltunk lemezkiadásról. Geroval és Keszthelyi Virággal zenéltünk egy kinti barátunk és „fanunk” segédkezése alapján legalább 10 alkalommal pár hónap alatt, egészen komoly része volt az életemnek. A mostani zenéimet az „ügyintéz?” barátom, Thanaszisz küldte el a kiadóba, ahonnan egy három számos EP ajánlatával indítottak és egy szerz?i album megjelentetése is napirenden van a jöv? évet illet?en. Amikor legutóbb itt volt a két német zenész a Citadellán, velük jött Joachim is és már a részletekr?l beszélgettünk.
Várható megjelenéseid a közeljöv?ben?
Az „I’ll never die” EP-t már meg lehet rendelni a lemezboltokban és a Terry’s Cafe9 is most jött ki, amin rajta vagyok, de itthon is van megjelenés Dandy új mixlemezén! Valamint Fromp60-al közös egyik szerzeményünk szintén most jött ki a New York-i King Street-nél.
Kompromisszumot kell kötni a kiadókkal, vagy úgy kell ?ket nevelni, hogy szinte ne is vegyék észre?
Meglep?, hogy a te helyzetedben nem törsz ’’DJ-karrierre’’ . Még nincs itt az ideje vagy más okai vannak?
Én azért kezdtem el lemezeket felrakni, mert így a saját zenéimet is játszhatom. Ott kell lennem, hogy lássam milyenek a reakciók. Aztán ezt a tapasztalatot a következ? zenék elkészítésénél felhasználom.. De azt az érzést sem hanyagolnám el, amit akkor érzek, amikor ezerötszáz ember táncol a zenémre. Ezt a dolgot én máshonnan közelítem meg. Próbálok haladni az újabb hangzásokkal, tanulni bel?lük, hogy én is minél jobb zenéket készíthessek. Ezért veszem a lemezeket is. De nem gondolnám, hogy az én fellépéseimt?l lesz hangos az itthoni szakma! Magyarországon már megvannak a megszokott helyek, a maguk dj-ivel, közöttük kell utat találni az érvényesüléshez. Ahogy a lemezeim kijönnek, talán ismertebb lesz itthon is a nevem, id?vel nyilván n?ni fog a fellépések száma, de lehet, hogy nem.
A közönség hogyan fogadja a szettjeidben a saját szerzeményeid? /A Strictly yachton ?rület volt!!!/
Hát igen a hajó! Az a szett jó id?ben volt jó helyen! A Never Die-t ott raktam fel el?ször és egyb?l éreztem, hogy ott rendben van valami.. De többször el?fordult, hogy zenélés közben odajöttek, hogy mondjam meg mi az a zene, ami éppen szól? ..-hát én csináltam . Nagyon jól esik, hogy egyre többen keresnek meg, vagy írnak nekem, hogy szeretik a zenéimet! THX!
Évek óta segíted mások zenei karrierjét. Hogy állnak ezek a projectek?
Zoli barátom (From P60), akinek az els? albumán sokat dolgoztam én is, már második lemezét adja ki New Yorkban és Babak meg Timewriter mixlemezein is ott van. Egy másik, barátom –Gero-, akivel downtempo zenéket gyártottunk, nem is tudom hányadik külföldi válogatás-lemezre került fel. De vannak olyan egyéb zenei munkáim is, melyek teljesen más stílusból kerülnek ki. Szeretem ezeket csinálni, mert szélesítik a látókörömet, de mostanában video vágással is szívesen foglalkozom, kikapcsolódásként, igazán élvezem!
Mennyire csenghet le a deep house, hiszen a rock sem annyira élvonalbeli már, mint régen, nem tud már megújulni?!
Dehogy nem! Amióta figyelemmel kísérem ezt a zenei közeget, azóta világosan érzékelhet? egyes új stílusok kifejl?dése, finomodása. Szerintem a minimal és a tech-house ötvözete tartogat még sok meglepetést, olykor olyan hangzások jönnek ott el?, amikor az ember néha elgondolkodik azon, hogy amit most hall, azt valójában mi..? és ezeket sokszor húsz éves srácok gyártják… Újabb hangzások, stílusok bukkannak fel, de mindegyik ugyanabból a kiindulópontból ered, aminek lényege a mély hangzás. Szerintem..
Mi lehet az a pont, amikor azt mondanád: igen, teljesültek az álmaim?
?rhajós akarok lenni!
Úgy gondolom, az utolsó kérdésre adott válasz feltette arra a bizonyos i-re a pontot.
Kellemes szórakozást kívánok az elkövetkez? 60 percben a mixhez!
MySpace: http://www.myspace.com/forteba
{mos_fb_discuss:3}
A cikkhez tartozó mixeket itt találod!
|
