Soliquid több mint 10 éve foglalkozik elektronikus zenék írásával. Szerzeményei elsõsorban a house és a tech-trance elemeit ötvözik, így mára elég széles skálán mozog azok köre, akiket hangzásával megfogott. Digweed-tõl Nick Warren-en és Tiesto-n keresztül, Armin Van Buuren-ig, szívesen pörgetnek egy-egy Soliquid szerzeményt.

 

Az évek során több különbözõ projektet indított ‘Bëlmondo’ ‘Frozen Pleasure’ és ‘S.Q.D’ név alatt, azonban pillanatnyilag ’Soliquid’ mûvésznevére koncentrál, amellyel olyan kiadóknál jelentkezett, mint a Renaissance, az Armada, az Anjunabeats, az Audiotherapy, vagy a Blackhole, illetve most a Baroque.

 

Dávid az utóbbi 12 hónapban ideje nagy részét stúdiójában töltötte. Amellett, hogy albumán dolgozott, rádiós mûsorait vezette, amelyeket világszerte hallhatunk az ’ETN.fm’, a ’Proton’ és a magyar ’Trancetream.fm’ rádión. Ezalatt különbözõ stílusokat és hangulatokat vegyítve készült a ’Transportation’.

 

DJ-ként 2005-2006 körül kezdett el rendszeresen fellépni, olyan helyekrõl kapott felkérést, mint a Magyar Sensation, külföldön pedig megjárta Lengyelország, Németország, Finnország, Dánia, Nagy Britannia és Törökország klubjait is. Mint zenéiben, úgy szettjeiben is inkább a dallamosabb minimal, techno, tech és progresszív house darabokat preferálja, és sokkal inkább szeret hangulatokat ötvözni, mint önálló számokat egymás után pakolni.

 

Akik ismernek, tudják, hogy az utóbbi idõben a megszokottnál is elfoglaltabb vagy. Mivel foglalkozol ezekben a napokban?

 

Természetesen zenéléssel, mint mindig. Titokban serényen dolgoztam a stúdiómban az elsõ szerzõi albumomon és bár az „utóbbi idõben”, inkább közel egy évet takar, mindenképp megérte a sok munkát.

 

Most már akkor elárulhatjuk, hogy hosszas várakozás után hamarosan napvilágot lát az elsõ szerzõi albumod. Mit lehet elöljáróban tudni a kiadványról?

 

Néhány fáradságos, elõkészületi munkálatokkal telt hónap után márciusban jelenik meg a lemez a Baroque Records gondozásában. A címe „Transportation” lesz és tizenegy szerzemény kap majd rajta helyet. Nagyon változatos zenei anyag, igyekeztem úgy megkomponálni, hogy mindegyik muzsika kitûnjön valamivel a többi közül.

 

Sokmindenre utalhat ez a cím: Transportation. Mi a történet, amin végigvezet ez az album?

 

Nincs konkrét történet az életembõl, amit most elmesélhetnék. Elsõsorban maga az album egy utazás, erre utaltam a címmel is. Nem lehet két egyforma szerzeményt találni rajta, folyamatosan változnak a zenék stílusai, a hangulatuk, mégis egységes egészet alkot a cd, ha egyben hallgatjuk végig. Készültek klubokba való muzsikák, illetve inkább otthonhallgatós dalok egyaránt.

 

Mesélj nekünk egy kicsit bõvebben az albumon helyet kapott dalokról, kérlek! Mire számíthat a hallgató?

 

01. Irreversible: Afféle intrónak készült a lemezre, de annál sokkal több lett. Majd 6 perces hosszával a zene egyedül is megállja a helyét egy szettben. A stílusát nem tudnám meghatározni: tört alapja és modern hangzása van, viszont a háttérben egy komplett szimfonikus zenekar is megbújik.

02. After the Age of Waste: Lágyabb, szállós, dallamos muzsika. Kicsit ilyen "ûr" hangulata van, azonban semelyik korábban készült zenémre nem hasonlít, úgyhogy egyedülálló a szememben.

03. Minimal Symphony: Elektrós, zizegõs hangzásvilágú dal, azonban szimfonikus hangszerekkel vegyítettem. A szám kiállása nekem olyan, mint egy filmzene.

04. Mosquito: Az album legkeményebb darabja. Durvább, mint a Piknic Bugz!!! MEGÕRÜLSZ!!! :) Ez a dal egyébként az egyik személyes kedvencem.

05. Shibuya: Lágy tengerpart feelingû muzsika, a jelenleg divatos, slágeres progressive house elemekkel. Belõle készül az egyik külön lemez is remixekkel, illetve az egyik dub verzió. Elég jó nevek dolgozták fel, aminek én külön örültem.

06. The Mermaid: A röfögõs basszus visszatér. A 'Mosquito' után a második legpörgõsebb muzsika az albumról egy kis meglepetéssel. :)

07. Beaver In My Nose: Semmire nem hasonlít ez a zene. Nem akarok elmondani róla semmit, elég, ha jelzem, hogy ebben a számban éltem ki teljesen produceri  önmagamat...

08. Gold Wobbler: Hozza a jól bevált dallamos, teches vonalat. Szerintem elég jól sikerült darab, bulikon biztos meg fogja állni a helyét.

09. No Land, No Sky: Az album leglágyabb darabja. Stílusát tekintve ambient, chill-out körül mozog és szállós, utazós hangulata van.

10. Reversible: A másik muzsika, amibõl különálló lemez, illetve dub verzió készült. Dallamos, húzós progressive house darab egy meglehetõsen egyedi fõ témával. A nyitó zene klubverziójaként indult, de elkanyarodott egy teljesen másik irányba, így önálló ötlet lett belõle.

11. Transportation: Afféle outro, de hat és fél perces hosszával egy különálló muzsika is. Ugyancsak meghatározhatatlan stílusa van. Keleties hangulata miatt eléggé közel áll hozzám.

 

Valóban sokféle stílus és hangulat keveredik ezen az albumon. Mégis melyik fog elõtérbe kerülni egy kislemez formájában?

 

A Shibuyaból és Reversiblebõl készül egy-egy kislemez, dub verziókkal és remixekkel. Még az After the Age of Waste-bõl lehet, hogy lesz valami, de ez csak attól függ, hogy a remixelõ egyének el tudnak-e készülni idõre.

 

Miért ezekre esett a választás, hiszen mint mondtad, a te kedvenced a Mosquito?

 

Igen, de aki ismer az azt is tudja, hogy engem elsõsorban az olyan szerzemények fognak meg, amelyek a közízléstõl valamilyen szinten eltérnek, egyediek. Ezzel most nem arra célzom, hogy a Mosquito egy elvont zene lenne, hanem a Shibuya és a Reversible sokkal inkább slágeres.

 

Nem ez az elsõ alkalom, hogy Baroque Records gondozásában jelennek meg munkáid. Hogyan alakult ki ez a jó viszony és dõlt el, hogy a nagylemezedet is õk adják ki?

 

Én meg vagyok elégedve az õ munkájukkal, õk meg az enyémmel. Látták a korábbi eladások alapján, hogy mindig a listák elejéig felkúsztak a muzsikáim, amik náluk jöttek ki, így gondolták, hogy felajánlanak egy kibõvített szerzõdést, ami egy album elkészítését is tartalmazta. Ez valamivel több, mint egy éve volt, s így született meg végül a nagylemez.

 

Mit gondolsz, nehéz ebben a szakmában olyan partnereket találni, akik kellõ odafigyeléssel és szakértelemmel kezelik a szerzõk munkáit? Mennyire múlik egy kiadvány sikere a kiadó megválasztásán?

 

Rengeteg múlik a megfelelõ kiadó megkeresésén. Mára nagyon felhígult a szakma az internetes megjelenéseknek köszönhetõen, aminek folyamán boldog, boldogtalan kiadót indít és szórja szét a silány minõségû zenéket. Ezeket egyébként nem is nagyon vásárolják az emberek. Én nem véletlenül dolgozok egy-egy muzsikán, akár több mint egy hónapot, ha kell. A ma legjobb és legnevesebb kiadókhoz még nekem is nagyon össze kell kapnom magam, ennyi év tapasztalatával a hátam mögött, hogy bekerüljek.

 

Sok múlik a közönséggel való érintkezésen is. Magától érttetõdik a kérdés: mikor hallhatunk az album zenei anyagát játszani?

 

A lemez megjelenése kapcsán nincs tervbe véve egy afféle konkrét turné. Pillanatnyilag tárgyalásokat folyatok szervezõkkel lemezbemutató estekrõl.  Aki egy kis ízelítõre vágyik az új zenéimbõl, annak az Album Preview Mixet tudom ajánlani, amit a hónap elején készítettem, vagy a hamarosan kiküldésre kerülõ reklámanyagot, ahol minden muzsikába bele lehet majd hallgatni.

 

Azt hiszem nem túlzás azt állítani, hogy ez a nagylemez karriered egy fontos állomása. Merre tovább?

 

Így van, az én szememben is nagy szó, hogy albumot készíthettem, pláne egy ilyen kiadónak, mint a Baroque. Remélem meg lesz a látszata is a pályafutásomban. A jövõt tekintve folytatom az EP-k, remixek és singlek írását. Pillanatnyilag azokat a feldolgozásokat csinálom, amelyekkel elmaradtam korábban, mert az album miatt sajnos nem tudtam elkészíteni õket. Emellett két új saját szerzeményem is nagyban készül, úgyhogy nem állok le egy percre sem.

 

Album preview mix:   Soliquid - Transportation (Album_Preview_Mix) 2009-02-01.mp3

 

web:

http://www.soliquid.hu/
http://www.myspace.com/soliquid
http://www.baroquerecords.com/

 

Az interjút készítette:

Colbee

Trancetream.fm