| Interjú - Ross Couch (+mix) | ||||
|
| Interjúk - Külföldi producerek | |||
 Számomra mindig öröm ha valami újat és eredetit hallok. Pár hónapja figyeltem fel egy Glasgow-i srácra, aki letisztult funky és soul elemekkel átitatott trekkjeivel egybõl a kedvencemmé vált. Nem telt bele pár hónap és megjelent tõle az év talán legjobb nagylemeze, Night and Day címmel. Az album könnyed stílusa és jellegzetes hangvétele azokat is megnyerheti az elektronikus zene rajongótáborába akik eddig csak értelmetlen zajnak tartották a stílust.
Régóta készítesz már zenéket mégis csak most jött el az ideje, hogy kiadj egy önálló szerzõi albumot. Miért vártál eddig, gondolom elõbb is megszülethetett volna ez a lemez? Igen, az elsõ igazi kiadványom 2001-ben jelent meg, azóta több mint 50 lemezt adtam ki a kezeim közül, így azt mondhatjuk, hogy eltartott egy ideig. Több felkérést is kaptam kiadóktól, hogy náluk csináljam meg a lemezem, de igazából nem éreztem magam késznek erre, és azt gondoltam, hogy ha már készítek egyet, akkor az tökéletes legyen. Egy album nagy elhatározás és felelõsség, és meglehetõsen gazdag fantázia és ihlet kell az összes dal elkészítéséhez. Lehet, hogy elõbb is kész lett volna, de most már úgy érzem, hogy jó, hogy eddig vártam. Azt hiszem jobbkor nem is jöhetett volna ez a lemez mivel igazi nyári hangulata van tele slágerrel, szinte bárhol és bármikor hallgathatók a számok. Hány dalból válogattad össze az albumot? Tényleg van a lemeznek egy kis nyári hangulata, de mikor készítettem, nem erre figyeltem. A ’Sounds Like Summer’ volt az elsõ szám, amit az LP-re írtam, és talán az vezetett tovább ebbe a hangulati térbe. Ami a dalok számát illeti, körülbelül 15 – 20 ötlet közül választottam ki a legjobban odaillõt. Nos, ha jobban átnézem a zenemappám, még több dalt gondoltam, hogy felrakok, így lehetett volna 20-nál több is. Vannak olyan dalok, amik helyhiány miatt kiszorultak a lemezrõl? Igen, azt szerettem volna, hogy maximum egy CD-nyi dal legyen az albumom, ezért ez egy bizonyos korlátot adott nekem. Összességében ez egy tucatnyi dalra volt elég. A legutolsó napokig vártam, hogy kiválasszam a megfelelõ számokat, így csak pár nappal a lemezboltokhoz való feltöltés elõtt zártam le a lemezt. Mi lesz a sorsuk késõbbi idõpontokban azért lesz alkalmunk meghallgatni õket? Biztosan lesz pár olyan, mely nem kerül ki a hallgatókhoz, de a legtöbbjük azért csak-csak ki lesz adva. Attól még, hogy nem kerültek fel a szerzõi korongomra, még nem jelenti azt, hogy nekem nem tetszenek – pár dal egyszerûen a stílusa miatt nem illett oda. Azon gondolkodom, hogy kiadom õket a Body Rhythm kiadón keresztül a ’Deleted Scenes EP’ részeként, így a hallgatók kicsit a kulisszák mögé láthatnak, hogy mely dalok nem kerültek rá. Az utóbbi pár évben hatalmas változáson ment át a deephouse. Szinte minden mûfaj minimal, prog, és egyéb stílusok deepes elemeket használnak. Te mit gondolsz a stílusról? Így gondolom én is, a deep rengeteg mûfajba beleírta névjegyét, ami szerintem egy szinten nagyon jó, bár jobban örülnék  annak, ha elmozdulna néhány stílus a melodikus és érzelmi vonalra, és ezt a lökést adhatná meg pont a deep. Sokszor van az az érzésem, hogy manapság hiányzik valami a zenékbõl. ...kicsit ironikus, hogy jó pár dalt deep-nek állítanak be, habár magából a zenébõl hiányzik az igazi „mélység”, a „deep”-ség. Persze ezt csak általánosságban mondom, hiszen rengeteg jó zene van a világban, és tele van tehetséges producerrel a szcéna, de tényleg jó lenne, ha kicsit több ilyen zenével találkoznék.Szereted a 70-es 80-as évek amerikai disco zenéit? Ezt csak azért kérdezem, mert jelentõsen hallatszik a lemezen ennek a stílusnak a jegyei. Egy bizonyos szinten hatással volt rám, de inkább a 70-es évek közepén virágzó soul, és a funk & jazz az, ami teljesen elragadott. Ahogy a disco egyre populárisabb lett, annál kevésbé tetszett az évek során...Bár ez szerintem nagyon sok stílusra igaz lehet, ha jól belegondolok. Kiket illetve milyen stílusú zenéket hallgatsz szabadidõdben? Abból fakadóan, hogy mivel foglalatoskodom, a dance zene még a szabadidõmben sem hagy magamra. Ha van egy kis idõm, akkor általában nekiülök és elkezdek demókat, promokat, és DJ mixeket hallgatni, mivel ezekre alig van idõm, ha igazán belemerülök a zenekészítésbe. Emellett szoktam még másféle stílusokkal is foglalkozni, mert hátha megtetszik egy-egy sample, amit be tudok majd illeszteni a következõ munkáimba...például nagyon élvezem a régi jazz zenét az 1920-as évektõl a jó kis 50-es évekig. Ahogy már említettem az elõbb is, mostanság nagyon szeretek régi soul, jazz és funk albumokat hallgatni a 70-es évekbõl. Donald Byrd munkássága a kedvencem, igazán inspiráló számomra. Felvételeid nagyjából csak a saját kiadódnál (BodyRhytm) jelennek meg. Mi ennek az oka? Egy ideig, míg nem alapítottam meg a Body Rhythm-et 2007 közepén, addig mindig exkluzív módon más és más kiadóknál jelentettem meg a dalaim. 2 évvel ezelõttre azt éreztem, hogy már egy következõ szintre kell lépnem, és át kell vennem a zeném felett a hatalmat, valamint a digitális letöltések kora is elérkezett, így több dolog is összejött egyszerre. Számos elõnye van a saját kiadónak, nem elhanyagolható az anyagi vonzata sem, hiszen most már én tartom meg a bevételek nagyobbik részét, ami befolyik a kiadványoktól. Ezentúl azt adhatok ki, amit szeretnék, és akkor, amikor szeretném, így ez a döntésem meglehetõsen nagy szabadságot ad a kreativitásom számára is. Meg tudom már nézni az eladási statisztikákat bármikor, jó kapcsolataim vannak a lemezboltokkal és persze nem késik a fizetésem sem, ami az utóbbi évek gyakorlatát nézve elõrehaladásnak tekinthetõ. Más kiadóknál nem tudtam ugyanezeket a dolgokat uralni természetesen. Ha egy kiadó, akit nagyon tiszteltem, megkér ma, hogy készítsek nekik valamit, akkor az nagyon jó érzés, de a saját kiadóm élvezi már a prioritást. A remixeket természetesen más kiadóknál csinálom, ez a dolog az, amire egy kicsit jobban koncentrálok, mióta befejeztem az albumot.  Miben különböznek a BodyRhytm és a BodyRhytm Black kiadók?A Body Rhythm a saját kiadóm, és ’Ross Couch’ dalok szülõatyja. A stílusa pedig a house – néha soul-os, jazz-es, deep-es, funky, vagy esetenként tech-es. Amikor megalapítottam a Body Rhythm Black-et, az volt a célom, hogy jobban elmenjek a sötétebb house felé, azaz a tech house rejtelmeibe. Aztán elkezdtem dolgozni a ’System Check’ alias név mögött, és rájöttem, hogy remek helyet szolgáltat a Black a dalaim kiadásához. Bár mindkettõ kiadó a saját dalaim kiadására jött létre, a Body Rhythm Black manapság már nem csak a saját munkáimat jelenteti meg. Eddig például már Fabien Kamb-nak nyújtottam segítséget, aki tavaly év vége felé adta ki elsõ megjelenését nálam, azóta már a Neurotraxx-nél, a DeepClass-nél, a Onethirty-nél és az Acryl-nél is kijött egy-egy lemezzel, valamint nálam már a 2. megjelenésén dolgozik, mely a ’Standpoints EP’ lesz. Amúgy nemrég két remek dalt szerzõdtettem le Spin Science-tõl (Urban Torque, Global Underground, Plastic City kiadók) és még tovább keresem a dalokat a kiadómhoz. Milyen promócióval készültél az album megjelenésére, kik azok, akiknek megmutattad és a véleményeid meghallgattad? Addig nem mutattam meg senkinek, míg el nem készült. Senkinek sem engedtem, hogy belehallgasson, mert nem akartam, hogy befolyásoljanak, és saját magamat szerettem volna adni. Promóció céljából persze elküldtem a kiadás után számos DJ-nek, a sajtónak, de egyebet nem tettem, hiszen nem akartam nagy csinnadrattát. Én abban hiszek, hogy az emberek azért mennek el szórakozni, hogy jó zenét hallgassanak, jó társasággal, és egy áttáncolt éjszaka után az est zenéit dúdolva térjenek haza. A mai elektronikus zenére nem mindig jellemzõ ez, de a te albumod kimondottan ilyen stílusú. Te mit gondolsz errõl? Igen, egyetértek veled – és elég szégyen, hogy manapság már egyre kevésbé van így. Rengeteg mai dance zene arra van beállítva, hogy a DJ-k megtáncoltassák a népet. Persze a nevében is benne, hogy erre való, de én több potenciált is látok benne. Mindig is lenyûgözött az, ahogy egy dal mennyiféle érzelmet és érzést tud reprodukálni, és minket befolyásolni, legyen szó egy apró hangváltásról, vagy egy szép vokálos kiállásról. Ha ezt az ember összerakja egy táncolós alappal, akkor talán már alkotott valami maradandót. Jó lenne, ha ez az elõbb említett gyakorlat uralkodna a dance szcénában, de sajnos eléggé kevesen éreznek így, mint te vagy én. Nem tudom fellépésekkel szoktál-e foglalkozni, úgy értem dj-ként tevékenykedsz-e vagy csak a zeneírásnak szenteled  napjaid?Mindkettõvel foglalkozom, de az elmúlt években inkább a producerkedés kötött le, és annak szenteltem a legtöbb idõm. A zenekészítés nekem természetesen jön, és nem megerõltetõ, akár életem végéig csinálnám, és nem unnám meg. Örülök, hogy megtaláltam azt, amit szeretek csinálni. Néha a lemezlovaskodás frusztrál, hiszen nem találok annyi jó zenét, hogy a szettem olyan legyen, amilyennek elképzeltem. A DJ-zés, ha jól belegondolunk, egy remek kifejezési forma is lehetne, de számomra nehéz kiválasztani a megfelelõ dalokat. Eléggé macerás dolog nálam az ízlés, mert akár hetente 100 dalt is meghallgatok, de ebbõl lehet, hogy csak 1-2 tetszik, és azt veszem meg. Ha pedig sok remek zene kerül a piacra, mindjárt megjön a kedvem a lemezpörgetéshez. Honnan meríted ötleteid, kik azok a zenészek, akik hatással vannak stílusodra? Elég nehéz behatárolni azon embereket, akik hatással voltak rám, hiszen már régóta vagyok a szcénában, és sok-sok dalnál más és más hatás érvényesült. Ha belegondolok, a mai zenéimben nem érzem, hogy valaki is befolyásolt volna. Habár szeretem a Knee Deep & Lovebirds cuccokat – ezen belül Sebastian Doering munkája az, ami igazán lenyûgözött, hiszen folyamatosan magas színvonalon teljesített az évek során, de manapság már nem elérhetõ annyi dolga, mint régen. Figyelemmel kísérem Jimpster-t és a Freerange kiadóját, habár szerintem az aranykora a kiadójának úgy 2004-2005 környékén lehetett, mikor is megtalálta a tökéletes egyensúlyt a deep és a tech között, ami számomra nagyon inspiráló. Még mindig hatással van rám tán a 90-es évek house zenéje az olyan kiadók, mint a Paper Recordings és a Glasgow Underground nagyon hiányoznak nekem. A Plastic City is eléggé nagy kedvenc volt a Terry Lee Brown Jr. és The Timewriter duóval. És persze, ahogy már többször is említettem, a 70-es évek több stílusa is nagy ihletet biztosított számomra az évek során. Milyen visszajelzések érkeztek eddig, láttam a myspace oldaladon, sokan el vannak ragadtatva a zenédtõl, amin nem is csodálkozom, hiszen tényleg fantasztikus lett a lemez. Köszönöm szépen. Ennél jobb fogadtatásra nem is számíthattam a rajongók részérõl. A DJ-k is kellemes visszajelzéseket küldtek nekem. A legjobb érzés egy producernek az, ha azok az emberek akik megveszik az albumodat, veszik a fáradtságot, és megköszönik neked a sok munkát, és gratulálnak neked az interneten. A letöltõ oldalak is kellemes csalódást okoztak nekem, mert bár nekik nem kellene visszajelezniük, pár mégis megtette, ami igazán hízelgõ. Itt az új album mi következik most, mész valahova nyaralni pihenni, vagy esetleg folytatódik a munka tovább? Kivettem egy hetet az album kiadása után, hogy feltöltõdjem picit, nagyon jól éreztem magam. Nem gyakran tehetem, hogy csak úgy elmegyek és otthagyom a zenei világot, de most ez történt és kár, hogy nem volt egy kicsit hosszabb szünet! Nem maradhattam sokáig, mert volt pár remix felkérésem különbözõ kiadóktól, tehát várt a munka. Valamint még felkerestem pár producert, hogy remixeljenek dalokat a korongomról, szóval vigyázat emberek, mert pár hónap múlva jön a következõ Couch lemez.
web: http://www.myspace.com/rosscouch A cikkhez tartozó mixet itt találod!
|
