Lassan több mint két hónapja készülünk az alábbi interjúra. A Görög szcéna eddig is erős egyéniségekkel mutatkozott be és az utóbbi időben még izgalmasabb eredetibb zenékkel jönnek elő. A friss szelek egyik meghatározó alakja Ion aki hosszas pályafutásán és sokoldalú szemléletén keresztül talán a jövő egyik legmeghatározóbb jelensége lehet. Zenéje nem hasonlítható semmihez, viszont a vájtfülü hallgatóságát mindig b?űöletbe ejti munkáival. Ismerjük meg hát egy kicsit közelebbről.

Mondhatjuk, „öreg motoros” vagy a szakmában. Hogy és mikor kerültél el?ször kapcsolatba az elektronikus zenével? Kik voltak rád legnagyobb hatással a kezdetekkor?

Emlékszem, még 10 éves voltam, mikor a bátyámnál találtam néhány elég fura lemezt a gyűjteménye közt, köztük volt néhány Eno, Cluster, Can és Neu! Akkortájt ezt nem nagyon hallgatták az emberek, de engem mégis megfogtak, és elrepítettek egy fantasztikus világba. F?leg a Cluster-t?l való számok. Aztán kis keresés után szert tettem olyan bakelitekre, mint a The Pink Floyd album, azok még inkább elvontnak hatottak. Ami még nagyon megfogott, az az Aphrodite’s Child „666” cím? dala volt. Aztán a Kraftwerk is csatlakozott a kedvencek közé, nem sokkal kés?bb a punkos vonulat teljesen elragadott. Ami pedig a punkos stílust illeti, annyi de annyi új bandát megismertem általa, hogy azt felsorolni képtelenség.

Igazi úttör?je voltál a görög szcénának az Elfish Records megalapításával 1990-ben. Mondj nekünk néhány szót err?l a kiadóról. Mi motivált abban, hogy belefogjatok ebbe a projektbe?

Az els? banda, amiben játszottam, az a Rehearsed Dreams volt. Ez egy dark rock banda volt, mellyel egy albumot adtunk csak ki, mely a „Repulsion” volt, 1985-ben. Majd kés?bb Svédországba költöztem tanulás céljából, mégpedig Uppsala-ba, kés?bb 1990-ben visszatértem Athénba. Én és a barátom, Makis Faros elkezdtünk otthon kísérletezgetni a kezdetleges felszereléseinkkel, próbáltunk összedobni egy otthoni stúdiót. Ketten megalakítottuk a Raw-t, egy kis duót, vagy projektet, mely kiadott két albumot, és végül az Elfish Labelt is. Szóval az Elfish kiadó már a görög elektronikus zenét figyelte, és megpróbálta a külföldi projekteket is bevenni a válogatásaiba, kiadványlistáiba. A legnagyobb sikerünk a „Crash – A Tribute to J.G. Ballard” volt, mely egy brit producer munkáiból készített válogatás volt, melyre olyan ritka dalok is felkerültek, mint a Clock DVA vagy a Pankow. De 17 Elfish kiadvány után pénzügyi problémáink lettek, szóval leállítottuk az egészet 1995-ben. A Raw feloszlott, és azóta ION néven adom ki a dalaim.

A következ? állomás a Sonar Recordings volt, ahol els? CD-d, a „Sauna” is megjelent. Mi történt aztán a Sonar-ral? Miért nem volt folytatás?

Ez egész egy egyszer? együttm?ködésként indult, mint elektronikus zenei szerz? és a kiadó közt. Úgy volt náluk, hogy nem igazán foglalkoztak a dolgokkal, csak hogy adjuk ki a zenét, a min?ség nem számít. Ez nem volt az én stílusom, és leléptem onnan. Utána egy zene sem jött ki t?lük. 

Néhány év szünet után új albummal tértél vissza 2005-ben. Ez volt a „No Camera” a Klik Records-tól, mely nagyon jó visszhangot kapott, és jól bemutatja sokoldalúságod és nyitottságod. Hogyan jellemeznéd ezt az albumot?

Tudom, hogy nem szép olyan albumokról beszélni, amelyek meg voltak tervezve, vagy csak egy sz?k stílus köré épültek, de a „No Camera” egy ilyen koncepciós album volt. De ha meghallgatod, akkor azt lehet mondani, hogy azért nem sikerült rosszul, f?leg azért, mert tele van olyan motívumokkal, melyek a fejedben gyönyör? képeket alkotnak, és eljuttatnak az album témájához, amiért egyáltalán készítettem. De az új albumomban ez teljesen másképp lesz, majd meglátjátok, szuper lesz.

Úgy tudjuk, egy tengerparti kis faluban, Arkitsa-ban készült az album. Érezni lehet zenében a nyugalmat, a vizet és a napfényt, a meleg nyári éjszakákat. Biztosan sok új ötletet merítesz ezen a helyen. Mesélj nekünk róla. Mit jelent számodra?

A „No Camera”-t több helyszínen készítettem, de az igaz, hogy egy kis falu környékén, igen, az a település 150 km-re fekszik Athént?l. A legtöbb dal a tengerparton született. Tisztán lehet hallani, ahogy felvettem, amint az emberek a parton élvezik a nyarat; a hullámok hangja kés? éjjel, ahogy a kutyám gázol a vízben és még sok-sok más apró hang. Azt mondhatom arról a helyr?l, hogy egyszer?en a békességet és a csendet képviseli, szimbolizálja számomra, teljesen ki tudom zárni ott a városi élet gondját, baját.

A zenéden érezhet?, hogy jártas vagy az elektronikus zenében. Ami érthet?, hiszen újságíró is vagy. Hogyan és miért kezdtél el magazinoknak írni? Melyiknek dolgozol jelenleg?

Még a gimis id?kben kezdtem el a helyi újságba írni, f?leg punkos témákról és extrém kulturális eseményekr?l, de igazából azért maradt meg nekem ez a meló, mert imádok írni. Szóval 1993-ban elkezdtem dolgozni a „01” nev? magazinnak, mely még ma is a legjobb, legbefolyásosabb görög magazin. Azután majdnem minden életstílusos magazin állásajánlatát elfogadtam, sokat dolgoztam, majd elvállaltam a „Homme” magazin társszerkeszt?i állását. Ez egy havilap, mely mindenr?l ír, ami a modern embert érintheti.

És ha ez még nem lenne elég az olvasóknak… DJ is vagy. Az els?k között voltál, akik ’live’ játszottak bulikban egy laptop-pal és sampler-rel. Milyen technikai cuccot használsz manapság? Jobban szereted a technikát a bakelitnél? Ha igen, miért?

1996-ban valóban én lehettem az els? olyan DJ, aki laptoppal játszott, és mégpedig Görögországban, kicsit régen volt. E tény mellett mindig is szerettem a bakelitet, de inkább laptoppal nyomom, a hordozhatóság miatt. Szóval vagy egy notebook a haknikhoz, és egy a szettekhez. Egy szettnél mindig az a felállás, hogy az új számokat a laptopról összemixelem a régi bakelitekkel. Sosem fogom otthon hagyni azért a bakelitgy?jteményem, akármennyire is elterjed a modern technika.

Mint hivatásos újságíró, mi a véleményed az elektronikus zenei szcéna mai helyzetér?l? A különböz? stílusok jönnek-mennek. Mi a trend szerinted?

Minden elismerésem a kollegák iránt, akik azon vannak, hogy megtudják a következ? trendi stílust, de mint realista gondolkodású zsurnaliszta, be kell vallanom, hogy soha nem tör?dtem a zenében a trendekkel. Még a punkos korszakomban rajongtam az új és vad dolgokért, de az akkor volt. Most csak szimplán szeretem a zenét. Ha egy szám jó és tetszik, akkor, nem érdekel, hogy hogyan készült és milyen stílusban. A dalokban csak az érzésekkel foglalkozom –szerelem, utálat, düh, megváltás. Amikor érzem, hogy egy szív mesél nekem egy dalban, na akkor azért minden tiszteletem.

Hogyan jellemeznéd a saját stílusod?

Anno még a „No Camera” albumra a post-techno címkét ragasztottam volna, és ez a stílus még most is jellemz? rám, de ha ma megkérdezik, akkor inkább elektronikus repetitív (ismétl?d?) zenének titulálom, elég fura elnevezés, de ilyen a zeném. És ehhez még azt szeretném hozzátenni, hogy a zeném hallgatásánál nem az a kérdés, hogy mennyi ismétl?dést bírsz el közben, hanem, hogy mennyit kérnél, ha bírnád :) .

Milyen a görög szcéna?

Egyre er?sebb és er?sebb lesz.

Mik a terveid? Új megjelenés vagy más projekt a közeljöv?ben?

Szeretném így továbbvinni a karrieremet, mint eddig, és csak saját magam adni, valamint természetesen termelni a számokat. Csak így tudok alkotni. Jelenleg azon vagyok, hogy az új albumom készen legyen, eddig még nincs konkrét kiadási dátum semmilyen dalomra. Szóval, ahogy már említettem, az új album, mely a „YOU & Me” címre fog hallgatni, a legfontosabb most nekem, és akik eddig hallgatták, azok azt mondták, hogy sokkal jobb lesz, mint az el?z? szerz?i korongom, a „No Camera”.  

MySpace: http://www.myspace.com/iongreece