Régen kiváltságnak számított, ma már természetes dolog, ha valaki megvesz egy elektronikus zenei kiadványt. Az embernek nem volt sokáig internet hozzáférése se, és mindent beszerz? lemezbolt sem létezett egy jó ideig a 90-es években, csak a rádió és a barátok által kétes módon megszerzett kazetta, netalántán bakelit. Nem vagyok öreg róka, csupán a húszas éveim elején járok, de annyit megállapíthatok, már lassan 5 éves elektronikus zenei kapcsolatom után, hogy ez volt életem eddigi legszebb id?szaka.

Nem egyszer? megérteni az underground zenét – sokak szerint. Senki sem mondta, hogy az, nem is sok embernek sikerül, sokan feladják, mert nincs fülük, türelmük, idejük rá - szerintük. Pedig szerintem nem egy bonyolult dolog. Hogy mi kell hozzá? Egy szoba, egy hifi, vagy egy számítógép két nagy hangfallal, egy min?ségi CD vagy egy jó mp3, netán mix és már mehet is, de akár lehet ez egy park is egy mp3-lejátszó fülesével a fülünkben. De tudjátok mi a legfontosabb? A nyugalom, és ezt nem lehet megvenni, de kényszeríteni se lehet magunkat, hogy nyugodtak legyünk. Egyszer?en legyünk nyugodtak, ha valami újba kezdünk. Hallgassuk a zenét, és ahogy halljuk, ne azt figyeljük, hogy olyan a basszusa, mint az el?z? kett?nek, mert ez rossz hozzáállás, hanem azt próbáljuk magunkban felfedezni, hogy ez a zene miért tesz minket jobbá, és hogy teszi a lelkünket többé, mint amilyen volt. Ehhez az kell, hogy felfedezzük, mi is rejlik a zene mögött. Nos, még most sem gy?ztem meg szerintem senkit, hogy könny?, s?t. Ez nem megy egyr?l a kett?re, de ha sikerül, akkor értékesebbek leszünk sok-sok élménnyel, azt garantálom.

                Minden napunk más, hiszen más érzésekkel, benyomásokkal kezdünk egy-egy reggelt. Ergo minden nap más a hangulatunk, ehhez más-más zene dukál. Mint elektronikus zenei ?rült, ismerek egy pár stílust, m?fajt a szcénában, nem mondom, hogy mindegyik tetszik, de szinte az összes m?fajnak megvannak a szépségei, amiért érdemes, és amiért kell ?ket hallgatni, hogy jobb legyen a napunk, és hogy érezzük, nem vagyunk egyedül. Ha laza napra ébredtünk, ne techno-t vagy progresszív house-t tegyünk be, hanem, teszem azt, kicsit lazább vocal house-t, vagy vocal trance-t. Mindjárt érezzük az energiát, ami a dalból belénk száll. Ha esténként már unjuk az esti sorozatok és vetélked?k monoton mivoltát, akkor érdemes kinyitni az ablakot résnyire – így érezzük majd a nyár esti langyos meleget, és illatokat, majd berakni egy lounge, deep vagy chill-out mixet. Akár ihatunk mellé egy pohár pincehideg vörösbort, vagy urambocsá egy hideg sört. Csak jól essen, és jól essen hallgatni, ez a lényeg, nem a kényszer, nem a görcsösség. Ezáltal nem csak feltölt?dünk érzésekkel, energiával, de többek leszünk egy-egy élménnyel, és gazdagabbak azzal, hogy magunkévá tesszük a mixet, vagy dalt, amit hallunk. Társítjuk az érzést a dalhoz. Számomra ez mindennél többet jelent, mert hiába hallgatok kényszerb?l egy dalt, ha azt a hátam közepére sem kívánom – nem marad meg a zene dallama se, hiszen alig várom, hogy vége legyen, se az érzés, maximum negatív benyomásokkal leszünk tele, amit senki sem akarhat magának. A lényeg a spontaneitáson van.

                Spontán válasszunk zenét, ha tetszik, meghallgatjuk, ha nem, akkor is belehallgattunk, utána tudjuk, hogy ezt nem szeretjük. Egy id? után úgyis tudjuk, mihez nyúljunk, ha egy kis zenehallgatás után áhítozunk. Ha valaki most kezdi az ismerkedést az elektronikus zenével, akkor mindenképp randomszer?en kell kiválasztani a delikvens dalt, mert mindenkib?l mást vált ki egy-egy stílus. De ha valamelyik megtetszik, akkor utána egy kellemes érzésünk lesz, hogy hoppá, ezt legközelebb is lenyomom munka után vagy vizsga el?tt, és ezért az érzésért érdemes az elektronikus zene után nyúlni, mert sokszín? és ebben a m?fajhalmazban lehet a legtöbb érzést belepréselni egy-egy dalba. Akármennyire is cikiztek már engem, hogy például a trance milyen egysíkú, ládaszegel? basszusú, unalmas, drogosoknak való stílus, egyszer?en legyintek, és csak annyit mondok, higgyetek, amit akartok, nekem amit adott ez a m?faj, azt semmi sem tudja felülmúlni, vagy kárpótolni. Hiába, még mindig el?jön a „drogos zene” fogalma, ami sajnálatos, de úgy vagyok vele, akinek nem inge…

                Mindent összefoglalva a min?ségi elektronikus zene a maga nemében egy kivételes zenei egyveleg, sokszín?, érzelmekkel telített, energikus, számos érzéshez társítható m?fajhalmaz, ami számomra a legfontosabb – változatos. Segített nekem már szerelmi bánatban, dühben, boldogságban, hallgattam már nyáreste séta közben, délel?tt boltba menet – bárhol bármikor felütöm, ad egy pluszt, egy olyan érzést, ami azt a kellemes feelinget nyújtja, hogy nem vagy egyedül, soha.

Azt mondja: „„Én” (azaz a zene) mindig veled vagyok, ha nincs nálad semmi, akkor dúdolj, és el?jövök a fejedben, és hallasz mindig. Csak gondolj rám, és ott leszek.”

Nos, ezért szeretem az elektronikus zenét. És te? Miért szereted?