A szappanbuborékok nem hazudnak

avagy

Egy ?szinte ember vallomása
„Színház az egész világ, és színész benne minden férfi és n?.”

Nézzük, mit jelent, ha a fenti kijelentés igazságát mindenki elfogadja. Nem történik más, mint elismerjük: mindenki szerepet játszik, vagyis hazudik. De ha mindenki hazudik, miközben tudja, hogy mindenki más is hazudik, akkor ez tulajdonképpen nem a közmegegyezésen alapuló Nagy Intézményesített Hazugság? S ha igen, nem ez volna valójában a Megtestesült Abszolút ?szinteség?

Te mondasz valamit, ami nem igaz. Én tudom, hogy nem igaz, és te is tudod, hogy tudom, de úgy teszek, mintha elhinném. Reagálok hát valamit, ami szintén nem igaz, és tudom, hogy te is tudod, hogy nem az, de úgy teszel, mintha elhinnéd. („Te is tudod, tudom én is, ketten tudjuk, mégis mégis…”)

Nem rossz rendszer. De igencsak gyenge lábakon áll. Mert mi van, ha csak egyetlen egy ember is akad, aki valóban ?szinte. Nobel-díjat annak, aki mátrixba helyezi a lehetséges kimeneteleket!

El?ször is: az ?szinte ember lehet olyan naiv, hogy azt hiszi, mindenki más is ?szinte. („Boldogok a lelki szegények…”) De lehet okos is, aki tudja, hogy a többiek hazudnak. (Ez esetben a legokosabb, ha valahogy megpróbálja leplezni erényét, ennyivel nehezebb a dolga, mint a naiv ?szintének, akinek nincs mit leplezni, így nem kényszerül hazugságra.)

Bonyolítsuk tovább a másik oldal szemszögéb?l: a hazugok vagy felismerik az ?szinte embert, vagy maguk közül valónak hiszik. És lám, ekkor valójában ?k a becsapottak!

Valljuk be, a paradoxonok tengerében már most megkavarodtunk egy kicsit,

nem igaz? De bizony, ha minden igaz. Csakhogy, ugye, valójában semmi sem az…

Vagy akkor most WHAT THE FUCK?!

Mindegy, most már leszarom. (Végre megtaláltam az elgurult gyógyszerem a szoba sarkában, ehhehe.)

Különben pedig ez itt kérem egy zenei oldal; hagyjuk a pszichiátriai onanizálást! Álljon itt inkább axiómaként: a ZENE biztosan ?szinte. S mint ilyen, talán az egyetlen nyelv, ami az. Miért? Mert nem értjük, hanem érezzük. Amikor a ZENE szól, mindenki mást hall (bocsánat: érez), így nem adódhat félreértés.

Mert bár ugyanaz a ZENE szól, én mégis tolerálom, hogy te mást hallasz, mint én, és viszont. És csakis így lehet köztünk teljes az egyetértés. A lényeg ugyanis: mindketten hallunk (érzünk) valamit.

Nagyjából ez történik egy partyn is. A ZENE szól, mindenki táncol. Mindenki máshogy. A mozdulatok mégis összehangoltnak t?nnek. Egy éjszakára megvalósul a teljes demokrácia (muhhaha).

Mindenki egyenl?. Az is, aki a Gucci legújabb farmerkölteményében virít. (Lehet, hogy egy török bazárban vette?) Az is, akinek brill csillan a fülében. (Vagy csak egyszer? stassz?) És, igen, az is, aki egy turiban lelt kincsben pompázik. (Hmm, vajon ki tervezte ezt az egyedi kollekciót?)

Mindez nem számít: az emberek, mint szappanbuborékok a vízben, összekapcsolódnak.

Majd a partynak vége. A vándorló buborékok, amelyek véletlenszer?en hol egymásba kapaszkodnak, hol szétválnak, egyszercsak elillannak. Nem, nem t?nnek el: leveg?vé válnak. Hogy legközelebb újra burokban éljenek. Tudod, mint még miel?tt megszülettek.

{mos_fb_discuss:512}